Van két rossz hírem, melyiket mondjam először?
Ja, ha ilyen sokáig gondolkodtok, akkor három van. Vagy négy.
Az építkezési nagyberuházások az illetékes miniszter által kihúzva a listáról.
Az építkezési nagyberuházások az illetékes miniszter által kihúzva a listáról. Családiház építésébe meg minden eddiginél kevesebben vágnak bele. Okkal. Pedig, mint tudjuk, minden építkezés a geotechnikussal kezdődik. Aztán a festéssel vagy az elnyújtott bírósági tárgyalással ér véget. Akkor bizony a geotechnikusok most bajban vannak, kevés a munkájuk. Az ügyvédek is bajban vannak. De ők azt szeretik.
Az építőanyag-árak magasra szöktek. Az építőanyag árának eddig  is volt már jónéhány szökési kísérlete, de most sikerült neki az egekbe szöknie. Távcsővel még lehet követni, de pénztárcával már nem.
A mesteremberekről. Ja, nem is róluk, hanem a hiányukról. A Tisza-Duna köz legjobb vakolói mostanában főleg London külvárosában tevékenykednek. Keverik a sárt. Akarom mondani, a sarat. Bár már ők is mortarnak mondják, némi akcentussal. Nem baj, az a fő, hogy ragad rájuk. Meg a falra is. A kőfaragók megint ráfaragtak. De szerencsére éppen azt a mintát kérte a megrendelő, hogy azt faragják rá a kőre. A kőfaragók legalább háromezer éve a szerencse fiai. A híres-neves Bajor ácsok meg Bajorországban faragják a fát. Ismerőseim közül ott dolgozik például a Bajor Laci, a Bajor Sanyi és mindkét fia. A Bajor Bea meg filozófiát tanult ugyan, de mostanság napszámban a sógorának adogatja szálirányban a parkettát, így szerez jártasságot a burkolásban. Később ennek még hasznát veheti. Ha visszatérve a hazájába, fatelepet nyit. Aztán majd zár is.
Ám, a legrosszabb hír, amivel mostanság szembesülünk: Nyakunkon a klímaválság. A klímakutató tudósok, a közgazdászok, az energetikai szakemberek, de láss csodát, még a mindenhez értő geotechnikusok is karjukat széttárva, tanácstalanul sóhajtoznak: Micsináljunk, micsináljunk?..
Takarékoskodjunk az energiával! Úgy bizony! Ez a megoldás. Mutatom (az egyik) jó példát.
A feleségemnek vettem egy energiatakarékos vasalót. Az a fajta, amelyik kikapcsol, ha 10 másodpercig nem mozgatják, továbbá sms-t küld a kezelő személyzetnek, ha a talpa elérte a beállított hőfokot, jelzi, hogy ő már készen áll, lehet vele kelmét simítani.  Intelligens vasalónak nevezik, de szerintem nem sok esze van. Mert eleinte nekem küldte az sms-eket. Én meg a magam finom modorában visszaüzentem neki, hogy sípolás, sípolás, pont, pont, pont. Egy hét múlva megsértődött. Azóta nem vagyunk üzenő viszonyban. Isten látja lelkem, éppen ezt akartam elérni. Ehhez képest idillikus a kapcsolatom a szupertakarékos, mindent elsöprő porszívónkkal! Nyolc éve lakunk egy fedél alatt, de még be sem vagyunk mutatva egymásnak. Persze, elvasalgatnék én, vagy elbabrálnék bármelyik háztartási géppel, de a családban az az általános vélemény, hogy jobb, ha békén hagyom a kényes masinákat. A múltkor a mosógépet akartam beállítani arra a hipertakarékos menüre, ami a gépkönyv szerint a mosáshoz csak egy kancsónyi vizet kíván, a használt áramot meg gondosan feltranszformálva, impulzusfordultával visszatáplálja az országos hálózatba, hadd csinálja csak tovább a feszültséget az ebadta, napcsinálta, s a haza fényre derül. De addig érintgettem a LED-es érintőképernyőjét (Figyelitek? Nem gombokat csavargattam, hanem ujjbeggyel navigáltam, juhé!), míg végül önhibámon kívül sikerült beállítanom egy 72 órás, úgynevezett brutálisan durva, emberiség-ellenes, kíméletlen programot. Aminek során a mosógép majdnem kiitta a Dunát, (még Paksnál is apadt) az áramfogyasztása pedig meghaladta egy luxus lakópart egyhónapi igényét. Ej, pedig még egy kis adag energia-és környezetkímélő intelligens mosóport is töltöttem bele. A környezetet sem terhelő intelligens mosópornak az a lényege, hogy nem habzik csak úgy a vakvilágba, hanem fölismeri a szennyeződést, s mivel kellően intelligens, nem foglalkozik vele. Hanem beül a forgódob szélébe, s karbatett molekulákkal nézi, ahogy az iskolázatlan (közönséges) csapvíz heroikus küzdelmet vív a többszörösen foltos abrosszal. Aztán, ha a víz oldja a szennyeződést (azért a víz az úr), akkor az intelligens mosóport dicsérik agyba-főbe. Fenti állításomat tévéreklámokkal tudom alátámasztani.
Vagy például, ha a házban drága pénzen meleget állítunk elő, azt meg nem szabad kiengedni. (Nyáron szabadna, de akkor meg nincs hová, mert odakünn a hőség éppen a rekordjait állítgatja.) Az épület hőszigetelése kardinális kérdés, azt meg kell csinálni (vagy tatni). Nálunk van a padláson egy hatalmas halomban vagy ezer négyzetméternyi külső hőszigetelő lap. Már évekkel ezelőtt illett volna fölragasztani kívülről a házra, tekintve, hogy nyolc éve vásároltam, amikor akciós volt. (Bedőltem annak a hirdetésnek, hogy kettőt fizet – kettőt kap! Továbbá, ingyen van a fuvar, ha a fuvaros belemegy abba játékba, hogy ki nevet a végén.) De megfogadtam, ez nem tűr további halasztást, idén már, ha törik, ha szakad, mindenképpen körbe szigeteljük a házat. Erre mérget lehet venni. Ha mégsem, akkor egy vastagabb pulóvert veszek.
Hogy a lakásban, komfortos legyen a benntartózkodás, s általánosan jó a közérzet, arra van egy nagyon olcsó megoldás. Meg kell kérni valakit, hogy csukja be az ajtót.
Persze, kívülről.